0. rész

Kim MyungSoo hazafelé sétált a gyér lámpafénnyel világított seouli utcákon.
Már megint gyalogolhatok… - gondolta magában és egy erőset rúgott az épp útjába kerülő üres sörösüvegbe, mikor felettébb érdekes hangok szűrődtek a fülébe.
Mi a …? – indult meg a pár méterrel előbbre lévő sikátor felé, amit a hangok forrásának vélt.
Bepillantva meg kellett, hogy állapítsa: nem tévedett. Egy zilált hajú, elkenődött sminkű, kifejezetten csábító megjelenésű fiú ült a földön, nagy terpeszben, magát análisan kényeztetve. Mintha észre sem vette volna a jövevényt, folytatta tovább a tevékenységét, kéjesen nyögdécselve, nyöszörögve, hátracsapott fejjel.
MyungSoo lába földbegyökerezett az intenzív élmények hatására. Tátott szájjal bámulta a maszturbáló srácot. A vére lefelé kezdett tódulni, a nadrágja egyre szűkösebbé vált számára. Nagyot nyelve kezdte lefelé húzkodni méregdrága ingjét, így próbálta takarni kezdődő erekcióját.
Ekkor a fiú sóhajtott egyet és felé fordult.
- Ha már egyszer itt vagy, segíthetnél. Egyedül nem megy… - húzta ki magából az ujjait, majd a szájához emelte őket, hogy aztán szépen lenyalogassa mindhármat.
A ficsúr ismét hatalmasat nyelt, most már kőkemény pénisszel az alsójában. Remegő lábakkal indult az őt szólító felé. Mikor odaért, tanácstalanul tekintett le rá. Ő még mindig az ujjaival foglalatoskodott, szájába fogadva szopogatta, nyaldosta őket. Most meg mit csináljak vele…?

- Ne csak állj ott, vedd le a gatyád! – a szavait alig lehetett érteni, lévén, tele volt a szája.
MyungSoo megilletődve kezdte kicsatolni az övét, aztán a nadrág gombjaihoz is elért. Ez viszont nem nagyon akart menni. Az idegen srác egy nagy cuppanás kíséretében eltávolította tagjait a szájából és felegyenesedett. Közelebb lépett a szerencsétlenkedő fiúhoz, így fedetlen merevsége az ügyködő kezekhez dörgölődött. Aprót sóhajtott az érzésre, aztán egy szempillanat alatt gombolta ki a nadrágot, és rántotta le a másik bokájáig, a bokszerrel együtt.
Ahogy megpillantotta a feszülő hímtagot, elégedetten elmosolyodott, majd végignyalt a kiszáradt ajkain.

Egyik kezével lassan felé nyúlt, aztán megtorpant. Ártatlan arccal nézett fel MyungSoora, akinek ajkai szintén kiszáradtak az intenzív vágytól, arca pedig vöröslött. Szemeiben látni lehetett, mennyire felizgult és kiéhezett.

Ezen elvigyorodva hirtelen megragadta odalenn és masszírozni kezdte, amire a másik egy hangosabb nyögéssel reagált.
Keze mozgását szüntelenül folytatva lábujjhegyre állt, hogy elérhesse a másik párnáit. A csókban semmiféle finomkodás nem volt, vadul és követelőzőn tépték egymás ajkait.
- Dugj meg…! – suttogta kéjesen az idegen partnere szájába, ezzel egyidejűleg szabad kezével megragadta partneréét és a saját, csupasz fenekére vezette.
A gazdag srácnak sem kellett több, belemarkolt a feszes hátsóba és a másik kezével a combja alá nyúlva ölbe kapta, azonnal elmerülve benne.
Mindketten jólesően felnyögtek, és együtt kezdték gyors ütemben mozgatni a csípőjüket. MyungSoo nem bírta tartani magukat, így a falhoz lépve nekidöntötte a még mindig fel-le mozgó fiú hátát, a kelleténél talán kicsit durvábban, mert az halkan felszisszent.
- Ne haragudj… - nyalt végig a sértett nyakán, és lágy csókokkal kényeztette, amolyan engesztelésképp.

- Hmh… Ott… Ott! – mart hirtelen a hátába egy sikolyszámba menő nyögéssel karöltve a csábítója.

Ő engedelmesen próbálta abban a szögben és mélységben belé lökni magát, többnyire sikeresen.
- Mih… Mi a … neved? – kérdezte a másik fülébe suttogva a szavakat, mikor már nem volt sok hátra a beteljesüléshez.
- Chen… - karolta át a nyakát egy bájos mosollyal az arcán. – Viszlát, Kim MyungSoo… - karjai megfeszültek a ficsúr nyaka körül és egy erőteljes mozdulattal eltörte a csigolyákat.

MyunSoo utolsó reakciója egy meglepett és fájdalmas nyekkenés volt, aztán holtan esett össze, így kicsusszanva az őt eddig szorosan körül ölelő, bársonyos forróságból.

Gyilkosa ügyesen ugrott talpra, majd pár rántás után élvezetét a hulla ruhájába törölte.

- Szemtanúk?
- Természetesen nem, Uram.
- Nem is vártam mást. Szép munka. Egy takarítóegység már kint is van a helyszínen. A holttestet elküldetem a csonkolóhoz. Az édesapja kap egy kis ajándékot.

- Uram.
- Most mehetsz.

- Igen is. Viszlát, uram.

Az épület folyosóján minden szempár rátapadt. Ki becsmérlően méregette, ki tisztelettel bámulta a cég – és a szakma – legjobbikát.

Ő csak semleges arckifejezéssel, néha biccentve egy kollégának tartott célirányosan a kijárat felé.

Kiérve odasétált az autóhoz, beült és beindította a motort. Épp, mikor a gázpedálra lépett volna, a telefonja egy pittyenéssel jelezte: üzenete érkezett.

Kicsit tétovázva, attól tartva, hogy netán nem Ő a feladó, nyitotta meg az ablakot.

ChenChen! Végeztél már, ugye?:) Milyen volt a munka? Kedvesek az ügyfelek? Ha ráérsz, gyere ide értem, én készen várlak, bármikor jössz! De… De azért siethetsz!:3 Szia!

A rövid kis szöveg elolvasása mosolygásra késztette. Nem kellett csalódnia. Ő volt az. Az egyetlen, aki szívből jövő mosolyt tudott csalni az arcára. Vagyis… Most már az egyetlen.